Skip to content

Geiger MTB Challenge 2014 – de data asta mai lung – Geiger MTB Challenge 2014 – ez alkalommal hosszabban

Probail n-am asteptat nici un concurs asa de mult ca si Geigerul de anul asta. Cred ca toti riderii asteapta, cel putin asa se zice. Sunt doar cateva sute de participanti dar de o vreme buna numarul lor e constant. Nu e un concurs usor, si traseul lung e chiar greu, adica asa cred eu. Dupa 2 participari pe traseul scurt m-am hotarat sa particip pe cel lung. Antrenorul meu Marci cunoaste bine traseul, si am cazut de acord ca daca termin, o sa fie indeajuns. Obiectivul principal chiar era sa termin traseul, dar cu cat se apropia ziua concursului m-am gandit sa-mi propun un timp limita de 6ore jumate. la podium nici nu m-as fi gandit. Cine participa aici, nu vine la nimereala.

Norocul meu a fost ca si Ocsi(X-factor.ro) si Andrei(VeloSport) doreau sa participa la acest concurs asa  ca am putut sa mergem direct din Oradea catre Sibiu. M-am bucurat enorm, dar si mai mult m-am bucurate asupra faptului ca si cea mai motivanta persoana a fost cu noi, anume sotia mea si ne-a ajutat enorm cu logistica in Sibiu.

Cand am ajuns in Sibiu, am ocupat cazarea, am ridicat pachetul de start si am asteptat sa junga si colegii mei din Cluj, Eli Nicu si Suzi. Seara ne-am permis si o mica plimbare in oras dupa care a urmat bine meritatul somn inainte de concurs.

Dimineata m-am trezit bine, am reusit sa pregatesc tot, dupa care am pornit catre linia de start, Ocis cu Andrei si Suzi au participat pe traseul de 50, eu Eli si Nicu am ales traseul lung.

La start era iara ingust, dar am avut masina de asistenta, nici nu am avut probleme pana la iesire din oras unde toata lumea vroia sa ajunga cat mai in fata si pana la urma s-a intamplat si o cazatura.  Dupa 10 km s-a dat si startul tehnic. Incercand sa nu ma hazardez la inceput si sa-mi caut locul dar si asa a trebuit sa ma dau jos de pe bike pentru ca multa lume gafeaza la iesirea de pe asfalt. Dupa 2 km s-a curatat plutonul la fel si comportamentul participantilor. Am ajuns rapid la Cisnadioara si de aici a inceput prima urcare pe durata de 12 km. Stanci umede, stanci in trepte, treceri peste parauri crengi mari cazute ici colo. Pe una dintre ele am reusit sa calc cu roata din fata si am cazut in lateral la gura vaii. Am cazut vreo 2 m in adancime. Ca norocul nu s-a intamplat nimic si mi-am revenit rapid. Incet incet am recuperat concurentii din fata si incercam sa rulez cu cei puternici evitand iepurii. Norocul meu ca pe majoritatea concurentilor le stiu si nu prea imi pun roata la necunoscuti dar s-ar putea sa si mai gresesc, si un anume concurent puternic sa aiba o zi proasta si de aici poti conta doar pe tine. Primii urcare a trecut rapid, si am fost deja pe Magura Cisnadioarei la cota de 1300m. De aici a urmat o coborare inselatoare din cauza vitezei. La prima vedere e usoare da cu viteza mare pot sa dai de denivelari care scot ghidonul din mana ta. Aveam cativa rideri in fata mea asa ca m-am luat dupa ei, Dupa coborare am apasat si am mai depasit cativa pe urcarea care urma. Traseul urma sa se desparta asa si am avut norocul sa rulez cu cineva pana cand eu m-am decis sa realimentez si s-a distantat. La kilometrul 40 incepeam sa simt ca las mai moale asa ca am inghitit rapid un gel de Carbosnack, care se absoarbe rapid si in cateva minute mi-am revenit. Asa am ajuns la prima coborare mai tehnica la Rau Sadului. Urma sa ma opresc pentru alimentare dar am mai avut flaconul pe jumatate plin asa ca am luat o banana ca sa nu mai car cu mine greutate. M-am gandit ca am sa rezist pana la urmatorul ounct de alimentare. Am ajuns fara probleme la Tomnatec care insemna o urcare de aprox 6-700 de metrii in 8 km. La punctul asta m-am oprit, si am schimbat flaconul pe unul care am carat cu mine ca sa fie mai rapida oprirea. Flaconul asta e deja pregatit cu isotonicul de la #Nutrend. A urmat o bucla care ne ducea inapoi la punctul de alimentare, dar inainte ne urcam pe Paltinis, la Releu. Dupa parerea mea, partea cea mai grea a traseului. Am reusit sa gafez doar de 2 ori. Probabil m-am bagat cu prea mult curaj la coborari. Am si fost depasit de vreo 2 concurenti. Am ajuns cu bine si la kilometrul 74 la ultimul punct de alimetare si nimeni n-avea ulei de lant. Scotea niste sunete si pana sa-mi dau seama ca si eu am avut lant cu mine eram deja pornit din acel punct. Urma inca o urcare, si habar n-am de unde am mai gasit ceva rezerve si am calcato ca m-a ajuns cineva de la echipa HPM(echipa din Iasi). Din fericire era scurta urcarea si de aici numai in jos era…aproape. Singletrail intre tufe, stanci, radacini, dopu-uri, copii rromi am avut de toate. La un moment dat o creanga s-a gandit sa intre la angrenaj si sa-mi rupa lantul. Timp de 10 minute m-am chinuit sa repar asa ca concurentul HPM a trecut de mine. Dupa momentul asta am pornit cazanul si am tras cat am putut, ca sa nu mai pierd alte locuri, si sa termin in timp limita. N-am mai vazut pe nimeni pana la Finish. Aici m-am simtit cel mai bine, am fost intampinat de antrenorul meu, de colegi si de sotia mea. M-au felicitate si s-au bucurat si ei ca sunt intreg. Relatarea mea scurta a fost ca a fost greu dar a meritat. Pe antrenorul meu il puteam felicita ca a castigat la categoria Elite intr-o lupta mare cu Logigan de la Geiger.

Ce pot sa zic altceva ca a meritat sa ma pregatesc, ca a meritat sa particip si pana la urma am ajuns si la podiumul largit pe locul 5. N-am primit mai nimic dar macar am fost acolo. 6ore si 22 de minute,  locul 5 la categoria 30-39, si locul 12 la general. Cu asta sper ca s-a terminat cu seria de ghinion si pot sa ma pregatesc pentru Nationalele de Maraton, oriunde ar fi ele ca la noi nu se stie nimic. Pana atunci, antrenamente, antrenamente oricand pot.

Multe multumiri celor care au stat langa mine si m-au ajutat

#INTERTEAM,  triathlon-energy-shop.ro #NUTREND, bikefun.hu #MERIDA, X-factor.ro #KCNC, freestylesport.ro si nu in ultimul rand familiei.

P.S.: Si aici am avut soundtrack, m-am mirat si eu ca chiar piesa asta m-a acompaniat pe maratonul Geiger dar probabil nu e o coincidenta. Enjoy or not 🙂


HU

Talan nem vartam ennyire egy versenyt sem az iden annyire mint a Geiger MTB Challenge-t. Minden bringas valahol legbelul erre a versenyre vagyik, legalabbis sokan igy tartjak. Nincsen tul sok indulo, egy jo ideje mar konstans a resztvevok szama. Ez van, nem egy konnyu verseny, a hosszutav pedig kifejezetten nehez. Na erre iratkoztam fel iden miutan mar ketszer vegig mentem az 50km-en. Edzom Marci mar ismeri a palyat, es ugy tartotta ha befejezem, akkor mar teljesitettem a legmereszebb celt az iden. A fo cel tenyleg az volt hogy befejezzem, de ahogy  kozeledett a verseny, gondoltam, hogy kiszabok magamnak egy 6 es fel oras limit idot amin belul befejezem, podiumra nem is gondoltam volna. Tudtam hogy eros a mezony es aki ide batorodik az nem veletlenul van itt. Szerencsemre varadrol Ocsi(X-factor.ro) es Andrei(VeloSport) is szerettek volna reszt venni, igy volt akivel leutazzak Szebenbe. Nagyon orvendtem viszon, hogy a legjobb motivalom is velunk tartott, megpedig a felesegem, aki sokat segitett a szebeni logisztikaban.

Szebenbe erkezesunkkor elmentunk a szallasra majd a startcsomag atvetele utan megvartuk a kolozsvarrol erkezo csapattarsakat, Eli, Nicu es Suzi-t. Estere belefert egy kis seta is nemi fotozkodassal majd siettunk a szallasra hogy elokeszitsuk a bringakat, no meg hogy pihentek legyunk masnap.

Reggel jol ebredtem, sikerult mindent elokesziteni majd elindultunk a start fele, Suzi, Ocsi es Andrei az 50km-es palyan meretkeztek meg, Eli, Nicu meg en pedig a hosszu tavval szalltunk harcba.

A startnal megint szukos volt a hely, de volt felvezetes ezert nem volt kulonosebb gond, csak amiutan kiertunk az aszfaltra es mindenki elore akarta verekedni magat. Majd lett is ebbol problema, mert osszeakadtak es elestek egy paran az aszfalton. 10 km utan megadtak a tehnikai startot es egy rovid meredek maszoval kezdtunk. Nem kapkodtam el a dolgot, nyugodtam kerestem a helyet magamnak, mert elottem sokan leszalltak, igy en is kenytelen voltam tolni a bringat. Szerencsemre 2-3km utan mar letisztult es normalizalodott a mezony magatartasa. Az elso faluig szerencsesen es hamar megerkeztunk. Ezutan kezdodott az elso maszas ami 12km-en at tartott. Tarkitva volt nedves sziklaval, magas lepcsos sziklas reszekkel, patal atkelesekkel es itt-amott pedig nagyobb faagakkal, amire egyszer sikerult is ramenjek es egybol  legurultam a volgybe vagy 2 metert. Szerencsemre nem estem nagyott, 1-2 re visszaalltam a palyara es nyomtam tovabb. Lassan, lassan  utolertem a versenytarsakat. Mindig probaltam egyre elobbre kerulni es menni az erosebbekkel, vigyazva nehogy nyuszival menjek. Mazlim hogy ismerem nagyjabol a versenyzoket es tudom ki utan mehetek, de barkinek lehet egy rosszabb napja ezert az ember csak magara szamithat. Ez az elso 12km hamar elrepult es gyorsan fent is voltunk a Magura Cisnadioarei-en ami olyan 1300m korul lehetett. Innentol egy meredek ereszkedo jott ami csaloka volt azok szamara akik meg nem voltak ezen a versenyen mert ranezesre egyszerunek tunt de a sebesseg veszelyesse tette a lejtmenetet. Szerencsemre elottem mentek es kovettem a biztos vonalat, majd a lejto utan rakapcsoltam es a rovid felfelen pedig megnyomtam, hogy utolerjem az elottem levoket. Hamarosan elvalt a ket palya es sikerult egy hosszutavossal egyutt haladnom egy darabig, mert amig en frissitettem mogotte, addig o meglepett. A 40-ik kilometernel jarhattunk amikor kezdtem erezni hogy alabb hagy a teljesitmenyem ezert betoltam egy gyorsan felszivodo Carbosnack-et. Par perc es mar jobban voltam. Kozben megerkeztem a elso igazan tehnikas ereszkedohoz ami bevezetett a Rau Sadului nevu faluba. Itt volt a masodik eteto pont ahol megalltam volna terv szerint vizert, de csak egy banant vettem, mert volt meg tartalekom es nem akartam plusz vizet cipelni a maszasnal. Gondoltam kibirom a 3-ik etetoig. Problema mentesen erkeztem fel Tomnatec-re, ami 6-700 m maszas lekuzdeset jelentette 8km belul. Itt viszont megalltam es flakont csereltem mert volt egy tartalekom amit magammal vittem. Es miert vittem magammal ures flakont? Hat nem volt ures, mert #Nutrend iso volt benne, es csak a vizet kellet utana tolteni. Ezutan jott egy korpalya ami visszahozott az eteto ponthoz, ekozben felmasztunk a Paltinis-i antennahoz. Szerintem ez volt az egyik legnehezebb resze a palyanak. Csak ketszer hibaztam itt, kicsuszott mindketszer az elso kerekema nedves gyokereken, talan tul bator voltam es tul faradt mar. Meg is eloztek egy paran es mint utolag kiderult 2-en a kategoriambol voltak. A 74ik kilometernel volt az utolso etetopont, es sajnos senkinek nem volt olaja igy a lanc csunyan zenelt. Mire eszbe kaptam, hogy van sajat olajam mar el is indultam az etetoponttol. Maszas kovetkezett. Franc tudja honnan de erore talaltam es ranyomtam egy kemenyet mert felert ram egy HPM-versenyzo (Iasi-bringas csapat). Szerencsere rovid volt a maszo es innen mar csak lefele kellett menni…majdnem. Bokros single trail, sziklak gyokerek, letorosek roma gyerekek, minden volt. Majd egy ag ugy gondolta elszakitsa a lancom. Eltartott majdnem 10 percig mig megjavitottam, igy el is hagyott a sporttars. Innentol mar mondhatni, hogy bekapcsoltam a kazant es ami belefert adtam mert nem akartam tobb poziciot vesziteni es a kituzott idobol is kifutok. Senkit nem lattam mogottem egesz a celig. Itt volt a legjobb, szembejott az edzom a felesegem es a varadi kollegak. Gratulaltak es orvendtek velem hogy egy darabban voltam. A gyors elmeny beszamolom csak annyibol allt hogy nehez volt, de megerte. Edzomnek pedig en gratulalhattam mert o nyerte az Elite kategoriat nagy harcban a Geiger-es Logigan-nal.

Mit mondhatnek mast mint megerte keszulni, megerte indulni es vegul meg egy bovitett podiumra is fel fertem. Mondjuk az 5-ik helyert nem jart semmi de ott voltam. 6 ora es 22, 5-ik hely a 30-39-ben es 12. az osszetettben.

Ezzel remelhetoleg veget ert a sok balszerencse es onbizalommal teli keszulhetek a szeptemberi orszagos maraton bajnoksagra, barhol is legyen az. Egesz addig meg edzes, edzes es edzes, amikor csak tehetem.

Millio koszonet mindazoknak akik mellettem alltak a nehez pillanatokban es segitettek: #INTERTEAM,  triathlon-energy-shop.ro #NUTREND, bikefun.hu #MERIDA, X-factor.ro #KCNC, freestylesport.ro es nem utolso sorban a csaladomnak.

U.I.: Itt is volt persze soundtrack, magam is meglepodtem hogy pont ez a szam kisert vegig a Geigeren, de talan nem veletlen. Enjoy or not 🙂


HU

Talan nem vartam ennyire egy versenyt sem az iden annyire mint a Geiger MTB Challenge-t. Minden bringas valahol legbelul erre a versenyre vagyik, legalabbis sokan igy tartjak. Nincsen tul sok indulo, egy jo ideje mar konstans a resztvevok szama. Ez van, nem egy konnyu verseny, a hosszutav pedig kifejezetten nehez. Na erre iratkoztam fel iden miutan mar ketszer vegig mentem az 50km-en. Edzom Marci mar ismeri a palyat, es ugy tartotta ha befejezem, akkor mar teljesitettem a legmereszebb celt az iden. A fo cel tenyleg az volt hogy befejezzem, de ahogy  kozeledett a verseny, gondoltam, hogy kiszabok magamnak egy 6 es fel oras limit idot amin belul befejezem, podiumra nem is gondoltam volna. Tudtam hogy eros a mezony es aki ide batorodik az nem veletlenul van itt. Szerencsemre varadrol Ocsi(X-factor.ro) es Andrei(VeloSport) is szerettek volna reszt venni, igy volt akivel leutazzak Szebenbe. Nagyon orvendtem viszon, hogy a legjobb motivalom is velunk tartott, megpedig a felesegem, aki sokat segitett a szebeni logisztikaban.

Szebenbe erkezesunkkor elmentunk a szallasra majd a startcsomag atvetele utan megvartuk a kolozsvarrol erkezo csapattarsakat, Eli, Nicu es Suzi-t. Estere belefert egy kis seta is nemi fotozkodassal majd siettunk a szallasra hogy elokeszitsuk a bringakat, no meg hogy pihentek legyunk masnap.

Reggel jol ebredtem, sikerult mindent elokesziteni majd elindultunk a start fele, Suzi, Ocsi es Andrei az 50km-es palyan meretkeztek meg, Eli, Nicu meg en pedig a hosszu tavval szalltunk harcba.

A startnal megint szukos volt a hely, de volt felvezetes ezert nem volt kulonosebb gond, csak amiutan kiertunk az aszfaltra es mindenki elore akarta verekedni magat. Majd lett is ebbol problema, mert osszeakadtak es elestek egy paran az aszfalton. 10 km utan megadtak a tehnikai startot es egy rovid meredek maszoval kezdtunk. Nem kapkodtam el a dolgot, nyugodtam kerestem a helyet magamnak, mert elottem sokan leszalltak, igy en is kenytelen voltam tolni a bringat. Szerencsemre 2-3km utan mar letisztult es normalizalodott a mezony magatartasa. Az elso faluig szerencsesen es hamar megerkeztunk. Ezutan kezdodott az elso maszas ami 12km-en at tartott. Tarkitva volt nedves sziklaval, magas lepcsos sziklas reszekkel, patal atkelesekkel es itt-amott pedig nagyobb faagakkal, amire egyszer sikerult is ramenjek es egybol  legurultam a volgybe vagy 2 metert. Szerencsemre nem estem nagyott, 1-2 re visszaalltam a palyara es nyomtam tovabb. Lassan, lassan  utolertem a versenytarsakat. Mindig probaltam egyre elobbre kerulni es menni az erosebbekkel, vigyazva nehogy nyuszival menjek. Mazlim hogy ismerem nagyjabol a versenyzoket es tudom ki utan mehetek, de barkinek lehet egy rosszabb napja ezert az ember csak magara szamithat. Ez az elso 12km hamar elrepult es gyorsan fent is voltunk a Magura Cisnadioarei-en ami olyan 1300m korul lehetett. Innentol egy meredek ereszkedo jott ami csaloka volt azok szamara akik meg nem voltak ezen a versenyen mert ranezesre egyszerunek tunt de a sebesseg veszelyesse tette a lejtmenetet. Szerencsemre elottem mentek es kovettem a biztos vonalat, majd a lejto utan rakapcsoltam es a rovid felfelen pedig megnyomtam, hogy utolerjem az elottem levoket. Hamarosan elvalt a ket palya es sikerult egy hosszutavossal egyutt haladnom egy darabig, mert amig en frissitettem mogotte, addig o meglepett. A 40-ik kilometernel jarhattunk amikor kezdtem erezni hogy alabb hagy a teljesitmenyem ezert betoltam egy gyorsan felszivodo Carbosnack-et. Par perc es mar jobban voltam. Kozben megerkeztem a elso igazan tehnikas ereszkedohoz ami bevezetett a Rau Sadului nevu faluba. Itt volt a masodik eteto pont ahol megalltam volna terv szerint vizert, de csak egy banant vettem, mert volt meg tartalekom es nem akartam plusz vizet cipelni a maszasnal. Gondoltam kibirom a 3-ik etetoig. Problema mentesen erkeztem fel Tomnatec-re, ami 6-700 m maszas lekuzdeset jelentette 8km belul. Itt viszont megalltam es flakont csereltem mert volt egy tartalekom amit magammal vittem. Es miert vittem magammal ures flakont? Hat nem volt ures, mert #Nutrend iso volt benne, es csak a vizet kellet utana tolteni. Ezutan jott egy korpalya ami visszahozott az eteto ponthoz, ekozben felmasztunk a Paltinis-i antennahoz. Szerintem ez volt az egyik legnehezebb resze a palyanak. Csak ketszer hibaztam itt, kicsuszott mindketszer az elso kerekema nedves gyokereken, talan tul bator voltam es tul faradt mar. Meg is eloztek egy paran es mint utolag kiderult 2-en a kategoriambol voltak. A 74ik kilometernel volt az utolso etetopont, es sajnos senkinek nem volt olaja igy a lanc csunyan zenelt. Mire eszbe kaptam, hogy van sajat olajam mar el is indultam az etetoponttol. Maszas kovetkezett. Franc tudja honnan de erore talaltam es ranyomtam egy kemenyet mert felert ram egy HPM-versenyzo (Iasi-bringas csapat). Szerencsere rovid volt a maszo es innen mar csak lefele kellett menni…majdnem. Bokros single trail, sziklak gyokerek, letorosek roma gyerekek, minden volt. Majd egy ag ugy gondolta elszakitsa a lancom. Eltartott majdnem 10 percig mig megjavitottam, igy el is hagyott a sporttars. Innentol mar mondhatni, hogy bekapcsoltam a kazant es ami belefert adtam mert nem akartam tobb poziciot vesziteni es a kituzott idobol is kifutok. Senkit nem lattam mogottem egesz a celig. Itt volt a legjobb, szembejott az edzom a felesegem es a varadi kollegak. Gratulaltak es orvendtek velem hogy egy darabban voltam. A gyors elmeny beszamolom csak annyibol allt hogy nehez volt, de megerte. Edzomnek pedig en gratulalhattam mert o nyerte az Elite kategoriat nagy harcban a Geiger-es Logigan-nal.

Mit mondhatnek mast mint megerte keszulni, megerte indulni es vegul meg egy bovitett podiumra is fel fertem. Mondjuk az 5-ik helyert nem jart semmi de ott voltam. 6 ora es 22, 5-ik hely a 30-39-ben es 12. az osszetettben.

Ezzel remelhetoleg veget ert a sok balszerencse es onbizalommal teli keszulhetek a szeptemberi orszagos maraton bajnoksagra, barhol is legyen az. Egesz addig meg edzes, edzes es edzes, amikor csak tehetem.

Millio koszonet mindazoknak akik mellettem alltak a nehez pillanatokban es segitettek: #INTERTEAM,  triathlon-energy-shop.ro #NUTREND, bikefun.hu #MERIDA, X-factor.ro #KCNC, freestylesport.ro es nem utolso sorban a csaladomnak.

U.I.: Itt is volt persze soundtrack, magam is meglepodtem hogy pont ez a szam kisert vegig a Geigeren, de talan nem veletlen. Enjoy or not 🙂